Persze volt tervem, ez lett az út első harmada. A második harmad Erika kezébe került, de ezzel a harmadik harmad már adott volt. Mesélem.
Tegnap iszonyat hideg volt. Nem feltétlen a hőmérő szerint (az olyan 5-10 fokot mutatott), hanem szerintünk. Kb egész délután lógtunk a szállás közös helyiségében, mert hol esett, hol fújt a szél, hol jégeső volt, bár néha azért kitisztult az idő (ilyenkor rohantam fotózni). A semmittevés (fáradtság?) miatt minden cuccunkat magunkra szedtük, de még így is szó szerint vacogtunk.
A reggel sem indult jobban. A hálóhelyiségben ugyan 18 fok volt (a sok - olyan 16 - ember egy légtérben azért befűt kicsit), de a meteorológia szerinti 3, a hőmérőm szerinti 9 fok nem mondható melegnek. És tejföl, bármerre néztünk.
Hogy el ne tévedjünk, követtük a helyi jelzőtáblákat a kijelölt cél felé (ami egybeesett az eredeti tervemmel). Vagyis a szállásunktól (ami egy kabinos felvonó felső állomása közvetlen közelében volt) a helyi táblák szerint két órányira lévő másik kabinos felvonóhoz. Közel három óra alatt oda is értünk. Pihenő nem volt, mi voltunk visszafogottak. Hogy miért? Magyarázatnak néhány kép.
Szóval a tejfölben egy meredek hegyoldal pár lépés széles ösvényén baktattunk, helyenként sziklák között. A reggeli szomorúság - semmit sem látni - örömbe csapott át: semmit sem látni!! Ha láttuk volna a lejtő alját, vagy a völgy túloldalát, szerintem még most is ott kapaszkodnánk valamelyik kanyarban.
Az első lehetséges alkalommal lecseréltük ezt az ösvényt egy kocsik (na jó, terepjárók) által is járható útra. Segített, nem keveset. Főleg Erikánál.
Mint láthatjátok, kicsit javult a tejföl helyzet is, néha már az eget is láttuk. Az egyik ilyen kegyelmi pillanatban hihetetlen látványban volt részünk.
Lehet, hogy mégsem tejföllel búcsúzunk a Mont Blanctól? Odaértünk a másik felvonóhoz, ismét csak a tejföl. De mi láttuk, mi van a völgy másik oldalán, muszáj megint!
Szóval beültünk egy bárba, kávé és egy kis bor társaságában. Bor? Igen, mert addigra kiderült, hogy sok-sok év házasságot nem teszünk kockára: a kabinos felvonóval megyünk le a völgybe. Valahol megértettem a kívánságot.
Szóval vártunk türelmesen. Innentől
ideáig
És még több tucat bizonyíték a gépemen. Reggel egy lyukas kétfillérest nem adtam volna azért, hogy ezt látjuk még ma.
Leérve a völgybe, már semmi extra nem volt, "csak" képeslapok.
Les Houches, 23,7 km, 5 óra, 430 szintemelkedés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése