2024. június 30., vasárnap

06.30 Az alternatív út alternatívája

A Via Francigenát 3-4 napja hagytuk ott a TMB-ért, és most egy napra a TMB-hez is hűtlenek lettünk. Az ok egyszerű: már a tervezésnél is éreztem, hogy még egy tegnapi nap már sok lenne. Illetve szerettem volna megnézni egy izgalmas vízesést. A terv részben megvalósult.


Reggel kicsit korábban keltem, megelőzve a rohamot (80-100 ember volt a szálláson). Megérte kisétálni. A völgy két vége így nézett ki. 

Reggeli után mindenki balra indult el - kivéve minket. Kis aszfaltozás után elkezdtünk ereszkedni egy völgybe, ahol az a bizonyos vízesés van. Majd pár perc után visszafordultunk a kiinduló pontra. Egyszerűen ez már túl sok volt tériszonyos énünknek: meredek lépcsők, keskeny párkányok. Vízesés törölve. 

Szerencsére erre is készültem, volt alternatív út, ami működött. Egy darabig. Aztán az is rákezdett, de itt már nem hagyhattuk megfutamítani magunkat, további alternatív utak hiánya miatt. Pedig lett volna rá igény.




Aztán valahogy elsimult az egész. Mire elértük a francia határt, már minden rendbe volt, sőt! 
Svájc azért stílusosan búcsúzott: kaptunk fél frank borravalót. Csak a szokásos: nem volt kedve kiszámolni a visszajárót, inkább kerekített.

A határon "átszöktünk": egy újabb vízesés kedvéért letértünk a főútról és valahol, valamikor Franciaországba keveredtünk. De megérte a kitérőt.


De a mai csúcs élmény csak ezután jött. Már messziről hallottuk, hogy valamiféle verseny van, nagy volt a hangzavar. Aztán odaértünk, sőt csatlakoztunk is a terepfutó versenyhez. No nem hivatalosan, de kilométereken keresztül ugyanazt az utat követtük. Hatalmas buli volt, ment a szurkolás rendesen.


Tetszett az egész, de semmi több, sok-sok terepfutóval találkoztunk már az elmúlt napokban. Az állunk akkor esett le, mikor kiderült, hogy mit is csinálnak ezek az emberek: maratont futnak terepen, 6000 méter szintemelkedéssel. Még egyszer: 42 kilométer, 6 kilométer szintemelkedés, terepen! És olyan 500-an benevezte, minden korosztályból. És volt erejük megköszönni nekünk, ha félreálltunk és utat adtunk nekik.




Végül a verseny neve is kiderült egy átjárónál, amit az úton való biztonságos átkelés miatt építettek. 


Bár elég borongós, ködös idő volt (van), azért volt pár képeslap is. 


A ma esti szállásunk elég extra: 2-300 éves fa épület. 


Hamar ideértünk, felajánlottak egy csöpp privát szobát, elfogadtuk. Szerencsére. Erről mondtunk le:



A miénk ilyen:

Tre la Champ, 14,6 km, 6 óra, 500 m szintemelkedés 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése