Reggel a szokásos capuccino - croissant párossal indítottunk és egy pékségben betáraztunk némi ebédre valót. Ugyanis ma csak egyetlen település volt a cél előtt, meg egy elég bizonytalan étterem. Ez utóbbi teljesítette az 'elvártat': még zárva volt. Úgyhogy a délelőtti pihenőt a szomszédos kis templom lépcsőjén ejtettük meg.
Egyébként jól haladtunk, pont délre értük el a köztes települést a képzeletbeli 19. km kőnél. Ez alatt mindössze 4 zarándokkal és 2-3 helyi emberrel találkoztunk. Ja, meg megúsztunk egy mérgezést: valami vegyszert szórtak a földekre, amikor meglátott minket a traktoros, akkor megvárta, míg elmegyünk mellette. De így is irtó büdös volt, úgyhogy pszichikai fegyverként egy zsebkendőt tettünk az orrunk- szánk elé.
A déli pihenőt természetesen egy bárban ejtettük meg. Elsőre örömmel hallottuk, hogy két nő magyarul beszél. Később lelohadt a kezdeti lelkesedésünk, mikor egyrészt nem fogadták a köszönésünket, másrészt itt nem mernék idézni a beszélgetésükből, annyira szalonképtelen volt. Azt tippeltük, hogy talán itt dolgozó romák lehettek. De ez csak tipp.
A pihenő után felöltöztünk, úgy folytattuk az utat. Nem, nem a hideg miatt: 27-31 fok volt, ha árnyékban volt a hőmérőm. De árnyék csak mutatóban volt, talán ha 100 méternyi egész nap. Egyszer közvetlen a napra keveredett a hőmérőm, akkor 37 fokot mutatott, szóval nem fáztunk. De a hosszú ujjú ing, felgyűrt gallérral, kalappal és természetesen hosszú nadrággal istenien megóv a leégéstől.
Délután egyetlen említésre méltó esemény volt: megállt mellettünk egy autó és az idős sofőr beszélgetésbe elegyedett velünk. Ez persze költői túlzás: ő olaszul mondta a magáét, mi próbáltuk megérteni ill. kézzel-lábbal meg angolul valaszolni, amit meg ő nem értett. Amit úgy gondolunk, hogy ki tudtunk mindebből hámozni: fiatal korában sokfelé járt a világban (India, Chile), most rizst termeszt (ami azért nem olyan meglepő ezen a vidéken), ill. szívesen ad nekünk vizet a közeli házánál, ha szükségünk van rá. Ezt alátámasztotta, hogy búcsúzás után egy 100 méterre lévő tanyára fordult be a kocsijával.
A találkozás után már nem volt sok hátra, 3 órára meg is érkeztünk a célba. A sörbe vetett reményünket a szieszta szétfoszlatta, úgyhogy az első vonattal visszajöttünk Vercellibe (ahol szerencsére már nem zavart be a szieszta).
Holnap immáron hátizsákkal visszavonatozunk és folytatjuk az utat az egyelőre csak nagyon haloványan látszó Alpok.
(Santhia, 27 km, 8 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése