06.22 Pihenőnap - ahogy azt elképzeltem

Amikor még a tervező asztalon összeraktam a napi távokat, azt gondoltam, szűk egy hét után egy alig 14 kilométeres nap szinte már pihenő lesz. Igaz, 660 m szintemelkedés, de az még nem vészes. Az élet, mint már annyiszor, fő mókamesterként másképpen döntött.

Pedig milyen jól indult minden!! Reggel szikrázó kék égre ébredtünk, teljesen új arcát mutatta a völgy.

Időmilliomosként - mi az a 14 km? 5 óra az egész - kulturális programot szerveztünk: meglátogattuk a szállás melletti várat. Bár nem volt bebútorozva, azért érdekes volt bebarangolni.

Úgyhogy 10 óra lett, mire elindultunk. Reggelivel már nem kellett foglalkoznunk, azt kaptunk korábban a szálláson, úgyhogy haladtunk is szépen - az első emelkedőig. Ott aztán rendesen megtorpantunk, mert bizony elég meredekre sikeredett. De az igazi feketeleves csak utána jött. Egyrészt szerintem Róma óta a  legkevésbé karbantartott szakaszon haladtunk, keskeny ösvényen, térdig erő fűben. Ami persze csurom víz volt még a tegnapi esőtől. Talán minden olvasó emlékszik még a pár napja felemlegetett, bakancs és vizes fű közötti kibékithetetlen viszonyra. Át is áztam, nincs mit szépíteni. Ebédnél zoknit is kellett cserélnem.

A másik gond az út vonalvezetése volt. Helyenként kifejezetten izgalmasra sikeredett, különösen a tériszonyosok örülhettek, vagyis Erika és én. Máshol hatalmasakat kellett a sziklákon lépni, ami nekem még ment is, de mint tudjuk, nem voltam egyedül. Szóval egy rövidke részen két hátizsákkal egyensúlyoztam. 

Ennek az izgalmas résznek a végén,  zárásként, egy patakmederben kapaszkodtunk fölfelé.  Helyesebben a víz úgy gondolta, hogy a gyalogosvény megfelel patakmederként is.

A nap további része szinte eseménytelen volt: egy záport átvészeltünk egy diófa alatt, a szalagkorláton ücsörögve. Láttunk két esküvői helyszínt. Az egyiknél igazából nem tudjuk, mit csináltak: kiöltözve feldíszítettek egy körforgalmat, majd úgy elegánsan páran beültek egy kocsmába, ahonnan mi korábban kijöttünk, mert annyira kocsma volt. 

A déli kávénk és italaink mellé kértem egy kis harapnivalót. Ezt kaptuk, mint a fizetésnél kiderült, ingyen.

Végül majdnem 5 óra lett, mire célba értünk. Nem egy olimpiai idő. És hogy ennyi kaland mellett mi volt a jó? Hát, a képeslapok, amiket egész nap láttunk.

A mai útvonal

Saint-Vincent, 15 km, közel 7 óra.