Korai (legalábbis a tegnapinál korábbi) kelés, útközben egy gyors reggeli (csak a szokásos) és hajrá. Sikerült 3 óra alatt 12 km-t egy menetben megtenni. Ez alatt eleinte csak szemetelt az eső, majd néha-néha kicsit belehúzott, de igazából a nagyját már egy bárból néztük, kicsit elzsibbadt lábakkal. Egy órát ejtőztünk és közben átterveztük az utat. A bizonytalan minőségű, a potenciálisan füves, hivatalos útvonal helyett bevállaltunk pár száz méter forgalmasabb utat, ami végül nagyon jól sült el: alig 100 méter volt izgalmas, utána már volt járda. Később is szükség volt egy hasonló cserére, bár ott csak a vizes füvet cseréltük le aszfaltra. Hogy miért hivatkozom ennyit a vizes fűre? Mert semmi sem tudja olyan gyorsan és hatékonyan beáztatni a bakancsot, mint a víztől csöpögő fű.
A terep szerencsére a mi pártunkon volt, szűk 300 m szintemelkedés nem okozott túl nagy kihívást. Sőt, olyan jól haladtunk, hogy a cél előtt még pihentünk is egyet, mert túl korán értünk volna ide.
Egyébként a táj csodás. Deklaráltan bent járunk az Aosta völgyben, ami kb a Szent Bernát hágóig húzódik, vagyis a teljes olasz részen.
A völgyben a hírek szerint rengeteg kastély, vár van, párat már láttunk is.
Ezen is van egy, ott a felhőktől körülölelt hegytetőn.
Azok a fura oszlopok a szőlő lugast tartják, szinte csak így termesztik a szőlőt.
Ilyen környezetben szégyelltem volna nem helyi bort kérni az utolsó pihenőnknél. Legnagyobb meglepetésemre nem tudott adni, be kellett érnünk egy jó kis német sörrel. Vacsoránál újra próbálkozunk!
Pont-Saint-Martin, 21 km, 8 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése