Mielőtt bárki kétségbe vonja az elmeállapotomat, adnék egy kis magyarázatot. Ugye az útvonalunk idén Vercellitől Genfig tart. Útközben van néhány hegy, amit úgy hívnak, hogy Alpok. Na, az tényleg hegy, nekünk 2400-2700 méter magasra kell majd felmásznunk. Ebben a magasságban pedig jóval később olvad, ahogy azt az idei első bejegyzésemben is írtam. A ma reggeli meterológiai ellenőrzésemnél pedig azt láttam, hogy a tervezett útvonalunkon már nincs hó! Összehasonlításképpen kb 10 napja még 20-30 cm vastag volt a hótakaró. Na de vissza a mai naphoz.
A napot vonatozással kezdtük, amit majdnem sikerült túlzásba vinnünk: egy kimaradt megálló megzavart minket, így majdnem tovább mentünk. Csak az utolsó pillanatban tudtunk leszállni Santhiánál a vonatról. Megreggeliztünk, szereztem pecsétet, így már indulhattunk is. Az időjárás ma teljesen olyan volt, mint a tegnapi, de a tájat mintha kicserélték volna. A rizs eltűnt, ez volt kb. az utolsó, amivel találkoztunk.
Jött helyette kukorica, kalászosok és erdő. És árnyék, aminek roppant tudtunk örülni.
Délben megint elértük egy kisvárost, ahol a sors jóvoltából eltértünk a kijelölt nyomvonaltól. Így ráakadtunk egy étteremre, napi menüvel. Nem hagyhattuk ott:
Másfél óra pihenő után jóllakottan keltünk újra útra. Egy enyhe kapaszkodó (új szó az idei blogbejegyzésekben!) után virágos településeken keresztül értük el a mai szállásunkat egy tó partján.
A szoba ajtóból ezt látjuk.
És ha kicsit közelebb megyünk a tóhoz, akkor ezt. Ezek már határozottan hegynek néznek ki és holnap még közelebb megyünk hozzájuk.
(Viverone, 19 km, 7 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése