Az idei túránkon az igazi kihívás nem a távolság lesz, hanem a szintkülönbség. Mondjuk ez érthető, mégiscsak az Alpokon kell átkelnünk.
Ennek fényében a mai napot nyugodtan tekinthetjük a főpróbának: először haladta meg a napi szintkülönbség a 700 métert, ráadásul ennek jó része az út első felére koncentrálódott.
Hát ez nagyon "tudományosra" sikeredett, inkább egyszerűsítek: az első 3,5 órában csak kapkodtuk a levegőt, a maradék 2,5 órában élveztük a könnyű sétát.
Értelemszerűen korán igyekeztünk indulni, 7:15-kor sikerült is. Ráadásul a szálláson volt kávé meg némi szénhidrát (valami csomagolt sütemény féle), úgyhogy már a reggelivel sem kellett az időt tölteni. De azért annyi időt szakítottunk, míg egy pékségben egy finom mortadellás szendvicset készítettek nekünk. És milyen jól tettük, hogy nem sajnáltuk rá azt a pár percet (meg persze pár eurót)! Merthogy ma egy település, helyesebben egy bár esett csak útba, de az a tízórai idején. Ott persze feltankoltunk (csak a szokásost), így a szendvics lett az ebéd - az erdő közepén. De kicsit előre szaladtam, menjünk vissza Aostába, az induláshoz.
Gyakorlatilag már a városból is szinte kapaszkodva jöttünk ki, folyamatosan emelkedtünk. Az alaphangot megadta ez a tábla:
Ami nincs a táblán, az egy aprócska információ, miszerint a tábla és jelzett cél, a Szent Bernát hágó között a szintkülönbség 2000 méter. Mindez szerinte 8,5 óra alatt (+ pihenők)? Hát, majd meglátjuk.
Mindenesetre másztunk lelkesen (?), úgyhogy 3 órával, egy tízóraival és 478 méter emelkedéssel később már magasabban voltunk a Kékesnél.
Ez a mobil kijelzőjének képe a nevezetes pillanatban. (Csak gyorsan a mezők, hátha valakit érdekel: teljes menetidő, mozgásban töltött idő; teljes és mozgásban elért átlagsebesség; emelkedés és süllyedés; pillanatnyi magasság és a megtett táv)
És innen nem volt megállás, alig 40 perc múlva elértük az utazó magasságot.
Azért utazó magasság, mert innen kezdve csak mutatóban volt szintemelkedés, pedig még volt hátra 7,5 kilométer. Úgyhogy volt idő a mortadellás szendvics ebédre, a fotózásra (na jó, erre mászás közben is, legalább volt ok megállni). Alig múlt negyed kettő és már a szálláson voltunk, a szobánk még kész sem volt. Kénytelenek voltunk az időt a bárban eltölteni a jutalom itallal (most épp Aperol spritz). Félreértések elkerülése érdekében: mind a jutalmazó, mind a jutalmazott mi magunk voltunk.
A főpróba sikerült, holnap jöhet a premier.
De azért addig is legyen mit nézegetni, a szokásos képeslapokat most is küldjük.
Étroubles, 16,5 km, 6 óra, 780 m szintemelkedés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése