Bezzeg a reggel ettől sokkal zűrösebb volt. Már tegnap sem volt szimpatikus a szállás (elfelejtette a vacsora rendelésünk egy részét; láttuk, ahogy kb két szelet süteményt trancsiroz, hogy mind az öt vendégnek jusson, ...), bár volt, ami csak ma kapott értelmet: elkérte a kártyámat ("csak a biztonság érdekében"), hiába mondtam, hogy a Booking már levonta az összeget. Nem tetszett a dolog, de belementem. De a mi biztonságunk érdekében befagyasztottam a kártyát. Megérte óvatosnak lenni!
Este kifizettem a fogyasztást, hogy reggel ne kelljen megvárni a 8:00 órát, a pénztár nyitást. Így reggeli után rögtön tudtunk indulni. Kb 500 métert mentünk, csörög a telefonom: baj van a kártyával, nem tudják levonni a szállás díjat meg a helyi adót (3 €). Micsodát?! A szállást már fizettem, a helyi adót meg miért nem mondta tegnap? Nekik a Booking még nem utalta az összeget, fizessem én és igényeljem vissza a Bookingtól. Felment a pumpa bennem, mi közöm az ő ügyletükhöz, intézzék egymással, de végül kénytelen voltam visszamenni. Erikát és a zsákokat az út szélén hagytam, nyomás vissza. Nagyon gyűjtöttem a keresetlen angol szavakat visszaúton (kiderült, tényleg bepróbálkoztak a levonással), de mire visszaértem, már csak a jogos 3 eurót kellett fizetnem. Úgyhogy elmaradt a csörte, irány vissza. (A mai számokban a blog végén ez a felesleges út is szerepel.)
Szerencsére Erika nem indult el a két zsákkal (😀), így gyorsan megtaláltam, és olyan 15 perces késedelemmel folytathattuk az utat.
Próbáltam magam hamar kimérgelődni, mert a gyaloglással kellett volna foglalkozni. A táj a szokásos volt, még a Hold is besegített:
Az első falu túl közel volt, mentünk tovább. A másodikban mindenképpen pihenni kellett, mert a következő lakott hely már a hágó volt. De itt meg semmi nem volt (mármint kávé,...) szóval pihenő után indultunk. Ez várt ránk, meg persze még 850 m szintemelkedés (addigra letudtunk már kb 400 métert)
Úgyhogy folytattuk a képeslapok csodálatát, na meg a mászást is.
Ahogy haladtunk, sajnos egyre felhősebb lett az ég, de 2000 méternél még sütött a nap
Haladtunk ütemesen, sietésről szó sem volt. Gyakran (egyre gyakrabban) megálltunk egy kicsit, de nagyobb pihenő nem volt a hágói. És közben csodálkoztunk, hogy hova keveredtünk. Egyrészt meg korábban reggel:
Másrészt meg:
Igen, az hó. Van több is!
De ilyen is volt:
Az utolsó 200 m (szintkülönbség) már nagyon nehezen ment. Fáradtak voltunk, a terepen össze-vissza folytak a vizek, állandóan átkeltünk, a havat kerülgettük, nehogy beszakadjon alattunk és én szomorkodtam: nyilvánvaló lett, hogy túl sok még a hó, nem járható az a hágó, amerre menni szerettem volna. Erika ugyanennek örült - ha bírt volna. Szóval felhasználtuk az erőtartalékainkat rendesen (Most esett le, hogy este 6 óra van, utóljára reggel 8kor ettünk. Még egy óra vacsoráig.)
Hajlok arra, hogy holnap nem gyaloglunk. Át tudunk menni a holnap esti szállásra busszal, ami délben indul innen. Aztán majd egyszer bepótoljuk ezt a pár kilométert - remélem. Délelőtt meg elleszünk itt, van mit nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése