2024. június 28., péntek

06.28 Folytatjuk!

A tegnapi pihi jól esett, de ha el akarunk jutni Genfig, akkor menni kell! Szóval ma folytatódnak a kalandjaink.

Pontosabban eddig talán nem is volt annyira kalandos ez az út. Félreértés ne essék, nem hiányzik! Csak így túl a túra felén meg vagy 200 kilométeren, még nincsenek sérüléseink, a porcikáink csak sajognak, az az egy-két korábbi vízhólyag már visszavonulót fújt. Az út hihetetlen, tényleg képeslapok között mászkálunk, nap mint nap. Ma pl. ébredéskor ezt láttam az ablakból.
Most erre mit mondjak? Az meg, hogy egyébként még öten szuszogtak mögöttem az ágyaikban, az nem látszik a képen 😀 . Ahogy az sem, hogy mind az öt nő volt 😀.

Szóval jól elvagyunk, ma pl egy olyan szálláson, amit magyarok üzemeltetnek. Érkezéskor azzal fogadtak, hogy 'Á, te vagy az, Béla?'. Sok magyar nem jár erre, idén mi vagyunk az elsők.

A mai délelőtt nagyon lazán indult. Bőséges reggeli (kár, hogy a zöldségeket nem nagyon ismerik, azt alig kaptunk), kellemes széles, lejtős útvonal, kilátás.

 No és előmelegített bakancs. Nem akartam elhinni, mikor reggel levettem a helyéről. Erről.

Látható, hogy nem vagyunk magányosak. Később volt egy olyan pillanat, amikor olyan 20 hátizsákost láttunk egyszerre. Ők az előttünk lévők. 
Egész nap kerülgettük egymást egy keleti párral, aminek persze kis beszélgetés lett a vége. Meg kellett állapítanunk, hogy nagyon kitalálták ezt a TMB-t (Tour de Mont Blanc). Ez a pár pl Thaiföldről érkezett 15öd magával. 12 nap a Mont Blanc körül (ez a TMB) és repülnek haza. Még egyszer: Thaiföldről ide repültek a TMB miatt! 

Szóval kellemesen telt a túra első fele, egy apróságot leszámítva: meredek, törmelékes hegyoldal, keskeny gyalogút, a hegy felől rögzített lánc, hogy legyen mibe kapaszkodni. Gondolhatjátok,  mi lehetett jobbra. Még kép sem készült (ill. egy mégis, de azt a cenzúra zárolta 😀) Be voltam rezelve rendesen. Én még csak-csak átjutok, de Erika? Le a kalappal, szó nélkül jött. Igaz, azóta se nagyon mertem szóba hozni a dolgot.

A második rész, az emelkedő már kevésbé volt szép, de sokkal izzasztóbb. De a jutalom hatalmas volt.


Ja, bocs, ez is jutalom volt (sós palacsinta, sonka, tojás, sajt) de igazából erre gondoltam.



Sajnos nem ennek a partján írom ezeket a sorokat, de itt sem rossz a kilátás. 


Az emeleten az a magányos nyitott ablak a miénk. Van remény rá, hogy a hat ágy ellenére csak ketten leszünk.


Lac de Champex, 17 km, 8 óra, 716 m szintemelkedés 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése